Felülök az ágyamon. Körülnézek. Az ablakomat nyitva találom, Castiel sehol. Remek, legalább volt annyi esze, hogy az ablakon át távozzon, így legalább az anyámon kívül senki más nem tudta meg, hogy itt volt...remélem.
Gondolkodom. Cas tegnap nem egyszer megpróbált megcsókolni, este meg vele álmodtam. Az álmomban azt mondta belém szeretett. "Nem ez lehetetlen"-gondoltam. Megráztam a fejem...köztünk úgyse lesz semmi. Visszadőlök az ágyra. Nyugodtan, szabályosan lélegzem...nagy a csend. Megint felülök. Ma van a tájfutás. Gyűlölöm ezt az egész szart! Csak ne lenne kötelező.
Itthon nincs semmi mozgás. Ezek szerint az én imádnivaló nővérkém elment a fenébe a többiekkel együtt, ámen. Habár anyám nem...persze, nem kedvelem különösebben, de az, hogy nem árult be apámnak, rendes volt tőle...jövök neki eggyel.
Felkelek. Azt mondták a tájfutásra valamilyen kényelmes göncöt kell viselni, úgyhogy a szürke melegítőmet veszem fel. Remélem az igazgatónő jókedvében lesz és engedi, hogy Rosaval induljak. Legalább legyőzhetném Cast valamiben mert tutira mi nyernénk, muhahaha! :D
Öltözés közben kinéztem az ablakon. Pont megláttam Cast egy szál boxerben. Az a felsőtest, úristen...úgy bámultam, hogy majd' kiesett a szemem. "Na ezt jó lesz, ha befejezed!!!" -parancsoltam magamra. Végül is igaz...nem nézhetek rá úgy mintha a pasim lenne. Ő csak a legjobb barátom és senkinek nem adom!
Miután a külsőmnek sikerült emberi formát adnom, kényszeredetten elindultam lefelé. Gyűlölöm az egész tájfutást pedig még el se kezdődött. Felkaptam a táskám, tettem bele egy üveg vizet ( ami víz eredetileg volt benne azt kiöntöttem. Hátha Ambernek eszébe jutna a tegnapi dolog és elkezdene akciózni), valamint egy sajtos zsemlét és elindultam. Azt hiszem életemben még ilyen lassan nem mentem.
-Nem akarom ezt a szarságot, GYŰLÖLÖM!! -mondtam hangosan, majd akkorát belerúgtam a táskámba, hogy kétszer átpördült a karomon.
-Ejha. Azért nem a táskán kellene kitölteni a mérgedet, kicsilány. -mondta egy hang mögöttem. Megpördültem. A hang gazdája, Castiel volt. És...ezt nem hiszem el!! Végignéztem rajta. Pontosan ugyanolyan melegítő volt rajta mint rajtam, a szabása, a márkája is ugyanaz. Mondanom se kell, hogy eddig is dühös voltam, de most meg tudtam volna ölni.
-MIÉRT, TALÁN JOBB SZERETNÉD, HA RAJTAD TÖLTENÉM KI, SEGGFEJ!- kiabáltam. Majd -nem várva a reakciójára- megfordultam és mentem tovább. Hallottam, hogy jön utánam, útközben találkozott Lyssel is, de nem fordultam meg, egészen amíg...
-SZIA, ELIZA!! -kiáltott utánam Lys. Most fordultam meg. Megvártam amíg beértek engem és együtt mentünk tovább. Sokáig nem szóltunk semmit. Cassal nem néztünk egymásra...nem tudtam a szemébe nézni.
-Srácok, nem láttátok a jegyzet füzetemet?- kérdezte Lys. Szerencsétlen naponta elhagyta :D
-LYS, ÉN ESKÜSZÖM, HOGY EGYSZER A HÁTADRA RAGASZTOM AZT A GECIS FÜZETET!! -kiabálta Cas, majd felröhögtünk mindhárman. Megálltam, és megfordultam. Távolabb megláttam Lys füzetét. Visszamentem érte, de ezek meg nem álltak meg, mentek tovább. Szóval már azt se veszik észre, hogy nem vagyok ott...főleg Cas. Biztos haragszik rám...mondjuk már nem érdekel...
Felkaptam a füzetet, kicsit szaladnom kellett, hogy beérjem őket. Mikor sikerült, teljes erőből fejbe vágtam a füzettel Lysandert.
-ÁÚÚ- kiáltottt fel.
-Itt a rohadt füzeted!- mondtam, majd mit sem törődve velük, mentem tovább.
-Oh, köszönöm szépen, Drágám! -mondta Lys gúnyosan, de közben még magam mögött hallottam, hogy Cas felröhög. Ah, elegem van belőlük...de a barátaim és nélkülük egy senki lennék. Szükségem van rájuk.
Amint odaértünk a sulihoz, szinte rögtön felszálltunk a buszra. De előtte Cas még elszívott egy cigit. Közben láttam Violát, Kimet és Rosat felszállni a buszra.
Castiel mellett ültem. A busz tele volt már és Lyst Rosa elrángatta maga mellé...hát így alakult. Láttam, hogy Cas hozott magával kukis chipset, Rosa meg rúzst -de, hogy minek? hát ezért :D - nekem meg volt egy szuper ötletem. Soha nem növünk fel, gondoltam :D
Elmeséltem Rosanak és Casnak, hogy mit találtam ki, ezek meg olyan felszabadultan nevettek mint még sosem. Legalább ez az egy jó dolog van ebben a fosban...hogy összehoz minket. Cas és Rosa eddig utálták egymást. Lysander aludt.
Cas kivett a zacskóból 3 db chipset, kettőt Lys orrába rakott, egyet meg a fejére...közben Rosa rúzzsal szívecskéket rajzolt Lys arcára, valamint a homlokára felírta ezt: "Nathaniel, te vagy a mindenem". :D Aztán én készítettem róla egy fotót.
Szegény Lys :D Mikor leszállt a buszról mindenki őt bámulta, páran röhögtek, is...ennek meg fogalma sem volt miért. Majd megmutattam a fotót. Eleinte nagyon haragudott ránk, de később már ő is csak nevetett ezen.
Csoportokba kellett állnunk. Mindenkinek meg kellett keresnie a párját, majd az igazgatónő bemondta a neveket. Szép, sorjában haladt. Bemondta Castiel nevét és hagyta, hogy Lyssel induljon. Jó kedve van az igazgatónőnek...ámen.
-Elizabeth Meyer! Kivel indul?
-Rosalya Ben...
-Jó, rendben, indulhatnak! -mondta. Micsodaaa?? Engedi, hogy vele in...biztos bepasizott! Háháhá, mitől mástól lenne ilyen jó kedve?
-Azért nem hittem volna, hogy...-mondta Rosa.
-Jaja, én se...nem tudom mi történt vele. Biztos talált valakit. -mondtam vigyorogva.
-Ahj, fogd be! -mondta nevetve Rosa. Közben odaértünk a starthoz. Cas és Lys is ott voltak. Lysander megint keresett valamit...
-Rosa, nézd! -mondtam, közben Lys fele mutattam. -Biztos megint azt a rohadt füzetet keresi.
-Mikor nem? -mondta Rosa.
Cas meglátta, hogy ott állunk és odajött hozzánk.
-Na, felkészültetek a vereségre, csajok? -mondta vigyorogva...ahj, imádom ilyenkor. De nem hagyom magam.
-És te? -kérdeztem.
-Meg fogunk verni. -mondta.
-Kizárt. -felelte Rosa.
-Óh, tényleg? -mondta Cas, gúnyosan. Nem szeretem amikor így beszél, ilyenkor mindig kérni akar valamit...vagy alkut kötni...és igazam lett. -Jó. Ha én nyerek...hagyod, hogy megcsókoljalak.
A földbe gyökerezett a lábam, ott helyben a döbbenettől. Most nem tudom, hogy azért mondta-e ezt, mert tényleg szeret, vagy csak szórakozásból.
-Parancsolsz? -kérdeztem.
-Jól hallottad. -felelte vigyorogva.
-SOHA! -kiabáltam. Kezdtem beidegesedni. - Szóval...mi lenne, ha én nyernék?
-Ami ki van zárva, mert úgy is én fogok...de akkor nem kell megcsókolnod.
-Nem áll az alku.-mondtam.
-Oké...egyszer még könyörögni fogsz a csókomért. -mondta, majd megfordult és visszament Lyshez.
Percekig szólni se tudtam. Azt se vettem észre, hogy Rosa már percek óta beszél hozzám... a gondolataim hangosabbak voltak.
-HAHÓ, ELIZA! Mi a fenéért nem válaszolsz?!
-Am, mi?
-Azt mondom már percek óta, hogy nem is tudtam, hogy Castiel szeret téged.
-Hát azt én se...szerintem nem is szeret csak szórakozásból mondta.
-Láttam, ahogy rád nézett...csak te nem vetted észre -mondta, majd egy kis habozás után hozzátette: -Szeret téged, ezt elhiheted.
Én meg azt se tudtam már mit gondoljak. A jelek egyértelműek voltak, mégse hittem nekik. Nem tudtam elhinni, hogy a srác aki már legalább két éve az egyik legjobb barátom, belém szeretett. Akkor hát igaz volt az álmom is...
Megfújták a sípot és kezdődött a tájfutás. Mindenki kapott egy térképet, egy papírt, ceruzát és egy listát, rajta azokkal a dolgokkal amiket meg kellett találnunk: aranyrög, erdőlakó meg egyéb hülyeségek...ezek se sokkal értelmesebbek mint az aki kitalálta ezt az egész buziságot, de ha már itt kell lenni, csináljuk...meg nem hagyhatom, hogy Castielék győzzenek...ahhoz túlságosan is büszke vagyok, hogy hetekig hallgassam, hogy bizony Ő győzött.
Rosaval sikeresen megtaláltuk az aranyrögöt, nagy falevelet, bogarat, különböző üvegeket, bicskát, még lenyomatot is csináltunk...csak az erdőlakó hiányzott. Kimék elkaptak egy mókust, de azt nem fogadták el. Akkor meg mi az Isten az a rohadt erőlakó, ha nem olyan állat ami él? Ekkor leesett...
-Rosa!! Megvan!
-Hm?
-Nem élő állat kell! Olyan valamit kell keresni ami erdőlakó ugyan, de nem élő. Tehát...
-Olyat ami nem bomlik le? -kérdezte.
-Hát, valami műanyag dolgot, szerintem.
-Akkor keressük. -mondta Rosa, majd elindultunk. Éppen egy üreges fánál jártunk mikor benéztem oda...de nem volt ott semmi.
-Csak nem EZT keresed? Megpördültem...Cassal találtam magam szembe.
-Te meg mi az Istent csinálsz?! -förmedtem rá. -Adjad idefele!
-Oké...egy csókért a tied. -mondta.
-Mi a francért akarsz te ennyire megcsókolni?! -mondtam. Közben Rosa és Lys távolról szemlélték az eseményeket, és ha jól láttam...Istenem :D Ezek az idióták még fogadtak is egymással, hogy megcsókoljuk-e egymást :D.
-Szerinted, miért? -kérdezte, mosolyogva. Nem tudok ellenállni mosolyának...egyszerűen nem megy. De most ellen fogok állni...muszáj lesz, bármilyen nehéz is.
El akartam tőle venni azt a buzis műanyag nyulat -erdőlakót- de lefogta a kezem és magához húzott. Sokáig csak néztük egymást. Láttam a szemén, hogy meg akar csókolni, mégse tette meg. Cas nem olyan.
Eltolt magától.
-Tényleg nem értem miért nem akarod...csak egy csók...nem halnál bele. -mondta, majd intett Lysnek és elindultak. Rosa odajött hozzám.
-Még, hogy nem szeret, mi?- mondta kuncogva, majd hozzátette: -Nem értem, miért nem csókoltad meg. Csak egy csók lett volna...és legalább megkaptuk volna azt a rohadt erdőlakót mert már kib@szottul elegem van ebből az egész hülyeségből!!! -mondta mérgesen.
-Wow...sose hallottalak még így beszélni...
-CSODÁLKOZOL?! Menj utána és csókold meg! Legyetek túl rajta...
-De nem akarom...elveszteném a barátságát.
-Engem nem tudsz becsapni... annyira látszott rajtad, hogy igen...és hát benne van a pakliban, hogy elveszted. De az is, hogy továbbra is barátként kezel majd. Sose tudod meg, ha nem próbálod ki.
-De...
-Nincs semmi, "de" Eliza! -mondta. Rájöttem, hogy igaza van, és bármennyire is nem akaródzik, muszáj lesz megcsókolnom.
-Zavarok?
Azt hittem elájulok mikor mögöttem megszólalt Cas...mindent hallott. Végem...ezt sose magyarázom ki. -Castiel...én...csak...
-Tudom mitől félsz, de nem kezeltelek volna máshogy...csak akkor ha te is szeretted volna. -mondta. -Szóval kell a nyúl vagy nem? -kérdezte vigyorogva. Ránéztem Rosára...közelebb jött és a fülembe súgta : "Nem kényszerítelek semmire...te döntesz".
-Rendben. -mondtam két sóhajtás között. -De aztán ideadod azt a buzis nyulat, és úgy teszünk mintha mi sem történt volna...OK?
-Ha ezt akarod, igen. -mondta. Majd közelebb húzott magához...a szívem a torkomban dobogott... egyenesen a szürke szemeibe néztem, ami tele volt érzelemmel...és szerelemmel. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történhet meg...hogy ez az isteni pasi pont engem szeret. Egy centire voltunk egymástól mikor végre megtörtént...az érzés leírhatatlan. Szerintem még filmen se láttam sose, hogy egy férfi ilyen szenvedélyesen csókolt volna meg egy nőt, ahogy Cas engem. A szó minden értelmében csodálatos volt...ez volt életem első csókja. A csók ami után várom a következőt...de nem kapok következőt. Elszakadunk egymástól.
-Még, hogy nem akartál megcsókolni...valahogy azt éreztem, hogy nagyon is akartad. Csak magadnak se merted bevallani...és még van valami amit nem akarsz bevallani magadnak...majd rájössz.- mondta. A kezembe nyomta a nyulat és távozott. Beérte Lys és együtt mentek tovább. Rosa odafutott hozzám. Hallottam, hogy beszél, de nem érdekelt mit...ezek szerint Casnak nyílvánvaló volt a csókomból, hogy igen is meg akartam csókolni...éreztem, hogy szeret. De ez mindenki számára nyilvánvaló volt, csak számomra nem..még. Azt mondtam, barátként kezeljen továbbra is, és úgy is fog...
Rosa megütötte gyengéden a arcomat amitől feleszméltem.
-Hahhhó! Föld Elizának, vétel!
-Mi? Am, itt vagyok...
-Ez csodálatos volt...még nekem is, pedig én csak néztem. Akkor milyen lehetett neked? -mondta kacagva.
-Nekem? -és végre kimondtam amit éreztem, csak nem tudtam magamnak bevallani -Szeret engem.
-Naaa, leesett végre?
-Oh, fogd be Rosa! -mondtam. -Meg van a nyúl és kész. Csak ez érdekel. Menjünk, adjuk le ezeket a vackokat és menjünk végre haza!
-Szerintem is. -mondta. És ebben az egyetértésben mentünk a cél felé. Leadtunk mindent, utoljára még betűket kellett keresgélnünk, de az gyorsan megvolt. Kitöltöttünk egy kérdőívet, majd mondták, hogy merre találunk ki az erdőből. Azaz, találtunk volna ki, ha Rosa nem javasol egy rövidebb utat.
Bár ne mentem volna vele...sikerült is eltévedni. Már beesteledett, és még mindig nem jutottunk ki...
Rohadtul fáztam...azt se tudtuk hol vagyunk. Aztán javasoltam, hogy induljunk el valamerre...ha be tudtunk jönni ki is tudunk jutni. És igazam lett. Körülbelül a második ellenőrző pontnál estünk rá az ösvényre...szó szerint. Szerencsére nem lett semmi bajunk. Állunk és várunk.
Nem sokkal később Castielt látom közeledni.
-Ti mi a fészkes francot csináltok itt?! -kérdezte mérgesen. -Tudjátok, hogy aggódik az igazgatónő...már nem mintha kedvelném azt a tehenet, de... -nem fejezte be a mondatot. Végignézett rajtunk...fáztunk, álmosak és éhesek voltunk, szóval minden bajunk volt. -Na jól van, gyertek inkább... -mondta. Rosa ment elöl én meg Cassal hátul.
-Szóval? -szólalt meg.
-Mit szóval? -játszom itt a hülyét pedig pontosan tudom miről van szó...
-A csók...öm...nézd, én...
-Figyelj, Cas. Inkább én mondanék valamit... -annyira zavarban voltam -és ezt ő is észrevette. Megálltunk. Cas lágyan neki tolt egy fának. Nem tudtam mit mondjak...de nem is kellett...a szívem felelt helyettem is. Felemelte az államat, mélyen néztem a szemébe, ő is az enyémbe...
Megcsókolt...pontosan ugyanúgy mint először...ezt már komolyan nem hittem el...várta, hogy mondjak valamit. Lebénultam....a szívem felelt: -Szeretlek.
