Hmm, korántsem egy szokásos napot kezdtem el, mikor reggel úgy ébredtem, hogy fordítva fekszek. Azaz a párnámon van a lábam.
-Mi a jó...? -kérdeztem magamtól közben kinyomva a telefonom ébresztőjét.
-Istenem...-nyavalyogtam, mert a lábamat igencsak elfeküdtem. Nem telt el egy perc, mikor Amber kivágta az ajtómat és berontott a szobámba: -Eliza, Eliza! -kiáltozta.
-Jézusom, mi történt Amber? Mi a fenét akarsz?! -förmedtem rá.
-Apa azt mondta nem fog többet elvinni a suliba. -mondta.
-Pff, csak ennyi? Ugyan ne szórakozzál már! -mondtam, majd a fejemre húztam a takarót.
-De most komolyan, hogy menjek akkor suliba? -kérdezte szomorúan. Őszintén megmondom, hidegen hagy Amber és a problémái.
-Úristen, úristen Amber, rájöttem! Tudod mivel menj?
-???
-A LÁBADDAL!!! Na kifelé a szobámból!! -förmedtem rá, mire elmondta, hogy majd ezért bosszút áll a suliban és ki fog készíteni. Oké Amber, tedd azt, nem is te lennél, majd fogta magát és sértődöttem kiment. Na ez a reggel is jól kezdődik. Amint felöltöztem, lementem reggelizni. Reggeli közben apu elmesélte mennyire összevesztek Amberrel mert a biológia dolgozata kettes lett és nem kapja meg az új telefont, valamint, hogy apa eldöntötte nem viszi suliba többet és még a zsebpénzét is megvonták 3 hónapra. Már ideje volt, hogy rájöjjön. Amber is megy majd a lábán, ahogy én. Ennyi, kész, passz, vége. Azért megjegyzem, én kaptam egy kis pénzt büfére :D .
Miután végeztem a reggelimmel, felkaptam a szokásos fekete tornacsukámat, a táskámat oldalra csaptam és elindultam. Szokásosan fülem bedugva, dübörög a Winged Skull, kezemben a rajzmappám -ugyanis imádok rajzolni, és ma rajz óra is lesz. Amint beértem a suliba a szekrényem felé vettem az irányt. Már éppen készültem kivenni a könyveimet, amikor odajött Ken: -Szia, Eliza!
-Ken! Ha még egyszer azt akarod mondani, hogy szeretsz, én esküszöm felrúglak vagy nem tudom mit csinálok veled!!-förmedtem rá.
-Nem, másról van szó. -mondta és tök komoly lett a hangja. Közben gondolkodott, hogy elmondja-e.
-Óó, könyörgök, Ken mondd már el mi van!
-Kikértek a suliból. Csak azért jöttem be, hogy elbúcsúzzak tőled. -mondta és én kb. olyan "WTF??" fejjel néztem rá. - Szóval, mivel nem tudom visszajövök-e még...minden jót kívánok neked. -mondta, és a kezembe nyomott egy plüssmacit, majd elment. Én meg már bánom, hogy úgy ráförmedtem. Megfordultam és tovább pakoltam a könyveimet mikor egy mély férfihang szólalt meg a hátam mögül: -Eliza!
-MI VAN?! -förmedtem az illetőre, de abban a pillanatban megbántam mikor hátranéztem: -Cas? Hát te?
-Am, én is ide járok, ha még nem tűnt volna fel.-mondta flegmán, majd nekidőlt a mellettem levő szekrénynek. -Mi van ma veled? -kérdezte.
-Nem tudom, rosszul keltem. Ráadásul még matek témazárót is írunk.
-Mi van?! -kérdezte. -Az ma van?
-Ja. -feleltem. Bemész?
-Kivételesen be. -mondta mosolyogva, majd elindult.
-Várjál! -kiáltottam utána. - Castiel órára megy...beteg vagy? -kérdeztem mosolyogva.
-Az emberek változnak. -mondta, vigyorogva, majd elindult. Egy darabig még néztem utána, majd becsuktam a szekrényajtómat és már indultam volna, amikor letámadott Amber és a barátnői.
-Reggel hatalmas volt a pofád, hugi! Nataniel mondta, hogy kaptál aputól pénzt reggel, nekem meg nem adott. Most megfizetsz a reggeli dologért! -nyávogta.
-NA IDEFIGYELJ!! -ordítottam.- Otthon csak a szülők miatt nem estem még neked, de itt a suliba, gondolkodás nélkül megteszem! -kiáltottam, és már emeltem az öklömet, amikor valaki hátulról lefogott. "Mi az Isten...?"-gondoltam. Mikor hátranéztem, egy zöld-sárga szempárral találtam szembe magam.
-Lysander, ebből maradj ki, jó?!
-Nem éri meg Eliza! Hagyjad. -mondta, majd elengedte a kezem, és ment ő is órára. Megnéztem az órám, még volt 10 perc becsöngőig. -Hát én megyek csajok. -mondtam. De amikor megfordultam Amber a földre lökött, és elvette a pénzem. A "barinőivel" elmentek az alagsor felé. "Mi a...?" Na megálljatok, adok én nektek!! Utánuk mentem. Amikor közelebb értem láttam Ambernél egy üveg vizet. "Most mi a fenét csináljak?" -gondoltam. Ekkor eszembe jutott egy király ötlet. Haha, Castiel padlót fog ha megtudja mit csináltam. Közelebb mentem, majd szinte már profi módon kicsempésztem az üveget a táskájából. Megnéztem az órám, még hat perc. Szuper, az pont elég. Kimentem a suliból, elmentem a bazároshoz és vettem egy csomag hashajtó port. Roh@dt szemét vagyok, de nem érdekel. Ideje már, hogy valaki megleckéztesse Ambert.
A suliba visszafelé kibontottam az egyik csomag hashajtót és beleszórtam a vízbe. Megkerestem Amberéket akik most a körmüket reszelgetik. "Istenem, de szánalmas...."-gondoltam. Közelebb mentem, visszacsempésztem a vizet a táskájába és önelégült fejjel mentem órára. Most Castiel mellett ülök, hála az égnek. Legalább elmesélhetem neki, mit csináltam. Mikor beértem a terembe, leültem Cas mellé.
-Te tudsz valamit?-kérdeztem.
-Szerinted?-kérdezte vigyorogva.
-Persze, hülye kérdés volt. Te figyelj mit csináltam Amberrel.
-Naaaa...sikerült megleckéztetned a csúnya mostohanővérkét?-kérdezte gúnyosan.
-Nem is akárhogy. -feleltem, majd elmeséltem neki az egész sztorit.
-Haha. Tudsz gonosz lenni? -kérdezte nevetve.
-Ha muszáj, igen. -mondtam- Közben Amber jött be a terembe a barátnőivel és kezében az üveggel. Mikor ránéztem, örömmel nyugtáztam, hogy legalább egy decivel kevesebb van benne. Szuper! Majd ránéztem Castielre és alig bírtuk magunkba fojtani a nevetést.
Időközben bejött a tanár és osztotta a lapokat. Mikor megkaptuk, Cas rámnézett: -Azt hiszem most is üresen marad a lap. -mondta, majd megfogta, kitette a pad szélére és leborult a padra. Ránéztem Amberre, szegénynek az arca már tiszta fehér volt, látszott, hogy rosszul van. Amikor már tényleg nem bírta tovább, fogta magát és kirohant a teremből. Castiel felkapta a fejét, rámnézett és felnevetett ami átment egy rosszul szimulált köhögésbe. Amberre gondoltam.Nem baj, megérdemelte. Minek szekál állandóan? Most megkapta. Próbáltam tovább folytatni a dogámat, de esélytelen. Egy kukkot se értek az egészből, szóval követtem Castiel példáját. Amikor kicsöngettek a tanár beszedte a lapokat, mi meg fogtuk magunkat Cassal kimentünk az udvarra és leültünk az egyik padra. Percekig nem szóltunk egymáshoz majd én törtem meg a csendet:
-Kent kikérték a suliból.-mondtam
-Ideje volt.-mondta Cas flegmán. Majd gondolkozott egy kicsit és megint megszólalt: -Nem fog hiányozni a bilifejű? -kérdezte mosolyogva Cas.
-Őszintén? Örülök, hogy elment. Nem utáltam, de már nagyon idegesített- mondtam, majd megszólalt a csengő. Felálltam elköszöntem Castől és mentem órára. Most biológia lesz, és Rosa mellett ülök. Szuper. Ő az egyetlen akivel túl tudom élni a biosz órákat.
Az órán a tanár valami sejtosztódásról rizsázott, de nem igazán érdekelt, így elkezdtem Rosaval beszélni a tájutásról, meg, hogy Kent kikérték a suliból.
A biológia után a rajz következett volna. Már indultam volna a teremhez, amikor odajött hozzám Kim és közölte, hogy a rajz elmarad. Na akkor irány haza.
Amikor hazaértem, döbbenten láttam, hogy nincs itthon senki. "Hol a fenében van mindenki?" -gondoltam. Jó, Nataniel biztos a DÖK-ös csajjal van, Amber gondolom még a Wc-n ül :D . Apa meg anya, hát fogalmam sincs. De most nem érek rá ezen agyalni. Felrohantam a lépcsőn, benyitottam a szobámba és azt hittem menten elájulok:
-Te mit keresel itt?!
