10. Rész

-Mi soha nem is voltunk barátok. Legalábbis én nem tekintettem rád barátként. Csak egy lányként, akit meg akarok kapni, és sikerült is. -mondta vigyorogva, közben felült az ágyon.
-De...ne csináld... -dadogtam. -Barátok vagyunk!
-Hát...lehet, hogy te úgy tekintesz rám, de én csak egy éjszakára akartalak. Nincs köztünk semmi, lefeküdtünk és kész. Mégis mire számítottál?
Már nem tudtam mit gondoljak, komolyan. Ez minden határon túlmegy. A lelkem sajgott, a szívem millió darabra tört. Hogy tehette ezt velem?! Kibuggyantak a könnyeim, de próbáltam erőnek mutatni magam. Gyorsan letöröltem őket. Sokkot kaptam a kijelentésétől, de annyi erőm még maradt, hogy ráordítsak: -ÉN MÁR NEM TEKINTEK RÁD SEHOGYSEM!!!
Felkeltem, gyorsan az ágy végébe szaladtam. Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem a ruháimat és méltóságom darabjait, de mikor távoztam volna Castiel elállta az utat.
-Mi a francot akarsz még?! Engedj ki!!
Castiel közelebb jött és elkezdte cirógatni az arcom. Már az érintésétől is rosszul voltam, kitértem a keze elől. Félmosollyal az arcán nézett rám.
-Ha bárkinek elmered mondani azt, ami történt az előbb...
-Ne aggódj, akkor se mondanám el, ha szóval vagy tettel kényszerítenél!! Nem tudnék azzal a szégyennel együtt élni, ha bárki megtudná! És takarodj a közelemből! Rád se bírok nézni, undorodom tőled!!
-Tényleg? Az előbb nem úgy látszott. -mondta mosolyogva. Ez a mosoly, ami máskor mindig megörvendeztette a szívem most a lelkemig hatolt és csak fájdalom maradt utána.
-Vedd le ezt az álarcot! Nem kell a hamis mosolyod, és te sem! Ezt soha nem bocsátom meg neked! Halott vagy a számomra! -mondtam, majd teljes erőmből félrelöktem Castielt és kiviharoztam az ajtón, de nem bírtam megállni ,hogy ne forduljak vissza.
-Amúgy, gondolom nem szeretnéd, ha a barátnőd tudna az iménti kalandunkról. - erre Castielnek lefagyott a képéről a mosoly.
-Honnan tudod, hogy nekem van...
-És a nevét is tudom, bizony ám. Beszéltem vele egyszer. És említett téged, azt mondta nagyon szeret...
-Hazudsz!
-Én?! Aki itt hazudik drága fiacskám, az TE vagy! -mondtam, kihangsúlyozva a "te" szót. -Szerintem Deborah biztosan nem örülne. Szép és csinos lány, kár lenne érte. -a név hallatán Castiel teljesen elsápadt.
-Ismered Debbyt?! Honnan?!! -kérdezte, a szeme villámokat szórt.
-Közöd? Kapd be seggfej!! Nem vagyunk már barátok, emlékszel? Nem tartozom már neked beszámolóval! Ezt elcseszted Castiel. Nekem nem volt sok veszteni valóm, neked viszont annál több. Te mindent elveszítettél ma. A becsületed, méltóságodat, a barátodat, engem. És a barátnődet is, ha ezt megtudja, bár nem áll szándékomban elmondani neki. És nem azért mert megfenyegettél! Én szégyellem ezt az egészet és nem akarok Deborahnak se fájdalmat okozni. Elég volt belőled! -miután végeztem, még egyszer végignéztem a srácon, akit a barátomnak hittem...majd fogtam magam és könnyekkel a szememben, teljesen összetörve kisétáltam a házból. Csak azt nem tudtam merre kell hazamenni. Ránéztem a telefonomra, hajnali négy órát mutatott. A fejem kóválygott, azt se tudtam merre menjek, de valamerre elindultam.

*Castiel még sokáig ült az ágyon azon gondolkodva, hogy végülis elérte, amit akart, de akkor...miért érez fájdalmat belül? A lány semmit sem jelentett neki, de mégis...Liza a barátjának tekintette, tudta, hogy a lány szereti ő meg ezt használta ki. Elveszítette az egyetlen olyan barátját, aki feltétel nélkül rá merte volna bízni akár az életét is. Megkapta, amit akart, mégsem boldog tőle.*

Már nem emlékszem, hogy jutottam haza, csak arra eszméltem, hogy az ágyamban vagyok és sírok. Még szerencse, hogy Nath nem megy el. Nagy szükségem van most a testvéri támogatásra. Amint lehetséges elmondok neki mindent. Csak a fiú nevét nem említem majd, aki, ezt tette velem.

Mire felébredtem már fél 12 volt. Apuék elmentek....még el tudtam volna búcsúzni tőlük, ha...ha nem találom ki azt a bulit, akkor ez az egész nem történik meg...az én hibám, erről én tehetek.

 Nathra a szobájában találtam rá, éppen valami könyvet olvasott.
-Nathi. Zavarhatlak? -kérdeztem. A szemem még mindig vörös volt a sok sírástól. Nath fel sem nézett a könyvből.
-Persze, gyere csak! -mondta én  meg odatelepedtem mellé az ágyra. Mikor meglátott a szava is elakadt.
-Jó ég! Hogy nézel ki? Mi történt? -kérdezte, én meg elmondtam neki az egészet, a bulit és...mindent, ami utána jött, az érzelmeimet, azt, hogy szerettem a srácot, csak Cast nevét nem említettem meg. Figyeltem hogy változik Nath arckifejezése.
-Ez egy rohadt disznó!! -kiabálta. -Ki ő?! Kitekerem a nyakát!!
-Hagyjad! Annyit se ér az a srác, hogy egyáltalán hozzáérjünk. -mondtam. -Annyira örülök, hogy nem mentél el Nath! -mondtam, majd újra előtört belőlem a sírás. Nath a mellkasához húzott és egy darabig úgy sírtam.

Mielőtt visszamentem a szobámba, megköszöntem Nathnak, hogy meghallgatott. Azt mondta, hogy ez csak természetes, testvérek vagyunk, az a dolgunk, hogy vigyázzunk egymásra. Bárcsak Castiel is ilyen felfogású lenne...És tessék, már megint Castiel. Hosszas keresgélés után megleltem a mobilom az ágyam alatt. Ránéztem, két nem fogadott hívás...Tőle. Még van pofája keresni, azok után, amit tett?! Megint kibuggyantak a könnyeim, de gyorsan letöröltem őket. A szekrényemhez mentem, hogy valami értelmes ruhát kapjak magamra, mikor az ablakból megláttam, hogy Castiel is öltözködik. A szemétláda!!! Hirtelen újra eszembe jutott a buli, és az azt követő dolgok...a fájdalmas elválás, és a tény, hogy csak egy éjszakára kellettem neki. Úgy éreztem élni sem akarok, de akkor bevillant az isteni szikra!! Igen, ezt fogom csinálni! Az osztályban egy csomó fiú van...csinos vagyok - majd elcsórom Amber itt maradt ruháit is - és véletlenül Kimtől tudom, hogy egy-két fiú szemet is vetett rám, de Castiel miatt nem mertek közeledni. Na ezt neked, Castiel! Megpróbálom a legtöbb fiút magamba bolondítani, kerüljön bármibe, hadd lássa Castiel mivé tett azon az éjszakán! Ezt még megkeserüli, abban biztos lehet! Féltékennyé teszem, de úgy, hogy azt még Amber is megirigyelhetné. Remélem egész nyáron nem fogom látni a képét, szeptembertől kezdve pedig: Új tanév, új Lizzy!

9. Rész

Szombaton reggel hulla fáradtan kászálódtam ki az ágyból. Kimentem a fürdőbe rendbe tenni magamat. Miután végeztem, visszamentem a szobámba keresni valami jó kis rucit az esti évzáró bulira. Éppen egy egyrészes bulirucit próbálgattam, mikor csörgött a telefonom. Reméltem, hogy Castiel az, de Kim hívott. Kissé csalódottan vettem fel a telefont:
-Szia, Kim!
-Eliza, drágám! Nagyon álmos hangod van, felköltöttelek?
-Nem már ébren voltam. -mondtam, közben elfojtottam egy ásítást. -Na, mi a helyzet?
-Sikerült kibérelnem a Singet! Este mehetünk. Lesz egy rakás pia, de..van egy kis gond. Csak úgy mehetünk, hogy ott lesz egy tanár is.
-Mi?
-Sajnálom, ebből nem engedtek. Mivel ezen a bulin még senki se lesz 18. éves, kell, hogy legyen velünk felnőtt. Csak így bérelhettük ki.
-Óóó, ne...
-De nincs nagy gáz -nyugtatgatott Kimi -jófej tanárt találtam. -nevetett. Mr. Faraize az. Csak annyit kell tenni, hogy leitatjuk és aztán mehet a buli!
-Na, de Kim! - szóltam rá -ez nem lenne helyes. -mondtam mosolyogva. Tudtam, hogy a barátnőm érti mire gondolok, így ő is csak annyit mondott, hogy ez a legjobb megoldás. :D

Reggeli után benéztem anyuék szobájába. Apa már javában pakolt Amberrel egyetemben, viszont Nathaniel nem. Igencsak meglepődtem mikor apa leültetett minket a nappaliban kupaktanácsra (megint) és közölte, hogy a "drágalátos fiacskája, egy szem fiúgyermeke (idézés)" nem óhajt vele menni, mert még nem áll készen rá. Mikor Nath szólt apának, hogy nem megy, apuci tajtékzott a dühtől. De hát, majd boldogítják egymást Amberrel. Bevallom azért kicsit sajnáltam Nathtot. Majd holnap megérdeklődöm miért nem akart menni, most nem akarok újabb vitát.

Tovább turkáltam a szekrényemben a megfelelő ruhát keresve. Sikerült találnom egy flitteres tüllös egyberuhát...már el is felejtettem, hogy van ilyenem. Spagettipántos ruha, felül karcsúsított, a szoknyája tüllből volt, a felső része pedig flitteres. Egy bordó ruháról van szó, tehát az jól is áll a vörös hajamhoz. Végül is ez a ruha lett a nyerő. Felvettem és csak pörögtem benne, míg el nem szédültem.

*Castiel szemszög:
Lyssel együtt készülünk a bulira. Serényen próbálgatom az egyik menő rövidújjúmat, mikor odapillantok az ablakhoz és látom, hogy a kis Lizzy egy bordó ruhában pörög a tükör előtt.
-Hé, Lys! -böktem oldalba a haverom- Ott a kiscsaj.
Lys is átpillantott az ablakba és meglátta a ruhájában forgó Elizát. -Nagyon szép ez a lány. A kékeszöld szemével...akárkit megigéz, aki csak ránéz, és...
-Héé!! Ő az enyém lesz! Tilos még csak gondolnod is bármire vele kapcsolatban!
-Csak megjegyeztem hogy szép! Meg csinos is.
-Lys! Ő ma estére az enyém lesz és kész.
-Miből gondolod, hogy elmegy veled?
-Elfog. Hidd el...már akkor is alig kap levegőt ha ránézek.
-Kihasználod, hogy szeret...-mondta Lys. A hangjából megvetést árasztott.
-Szeret?
-Igen. Látszik rajta. Csak ő barátként kezel téged, de te ezt is kihasználod. Fél bevallani, mert azt hiszi elvesztheti a fene nagy "barátságodat". És a másik dolog: miből gondolod, hogy Liza és a csajod nem ismerik egymást? Mi a garancia rá, hogy Debby nem lesz ott a bulin?
-Túl sokat kérdezel! Fáj a fejem tőled!
-Többe fog kerülni neked egy fejfájásnál, ha megcsalod Debbyt Lizával!! Egyik lány se fogja neked megbocsátani ezt, főleg Lizzy nem. De...azt csinálsz, amit akarsz, nem érdekel...
-Na végre!!! -kiabáltam, majd kiviharoztam a szobából.*

Amber és Nath kijelentették, hogy nem jönnek az esti buliba, mert holnap indulnak, ugyebár...Ambernek mondjuk lett volna kedve jönni, de apa leintette.

A délután hamar eltelt, már este hét óra volt, mikor elkezdtem öltözni. Éppen a hátulsó cipzárral kínlódtam, mikor betoppant Kim, Viola és Rosa.
-Csajoook! -sikítottam örömöben, és megöleltem mindhármójukat.
-Lizzy!! Ez a ruha gyönyörűséges! -mondta Rosa -És te is! -szólalt meg Kim.
-Óóó, köszönöm csajok. -feleltem boldogan. -Am, nem sminkelne ki valamelyikőtök? És felkéne húzni a cipzáramat is hátul...
-Én megcsinálom! -mondta Rosa. Kim felhúzta a cipzárt, 10 perc múlva pedig már kész is volt a tökéletes sminkem.
A nappaliban elköszöntünk anyuéktól és indultunk is a buliba.

Fél kilenc volt hogy odaértünk. A Singben már oldódott hangulat volt. Mr. Faraize hulla részegen feküdt valamelyik asztalra borulva, a többiek vidáman iszogattak. A bárpultnál megláttam Lyst és Castielt iszogatni. Cas felém fordult és mosolyogva végig nézett rajtam, ahogy a többi fiú is rajta kivül. Feltűnt, túlzottan is meg van elégedve azzal ahogy kinézek. Félek, veszélyes este lesz..
-Csajok!! Nem megyünk oda hozzájuk?! -kiabálta Rosa, miközben a bárpult felé mutatott.
-Én inkább Dakotához mennék. -mondta Kim.
-Pff, te meg Dakota? -értetlenkedtem.
-Most miért? Még jól is sikerülhet az este, ha érted mire gondolok...-kacsintott Kim, majd oda is ment Dakotához.
-Viola?
-Én...én maradok veletek..-felelte félénken.
-Rosa?
-Én is.
-Na, akkor célozzuk meg a srácokat! -kacagtam.

Egy fél órával később Kim már nagyban rázta a parketten Dakotával. Lys Rosaval foglalkozott, Viola Alexyvel dumált, én meg Cassal voltam. Már a sokadik vodkámat gurítottam le, mikor Cas odatámogatott egy asztalhoz és leültünk. Forgott velem a világ, már azt se tudtam hol vagyok és kik vannak körülöttem, csak azt tudtam hogy táncolni akarok. Felhúztam Cast, odavonszoltam a parkettre és a For your entertainment-re ráztuk. Miután vége lett a számnak, Castiellel visszaültünk az asztalhoz. Cas elment még egy pohár vodkáért.
*Mindeközben megérkezett két másik barátnőjével Deborah. A lány azonnal kiszúrta a vörös istent a tömegben és odafurakodta magát hozzá.
-Castiel, drágám!
-Debby?! Te mi a fenét keresel itt?!
-Naaa, így üdvözölsz, macika? -mondta kényesen a lány, miközben ölelgette Castielt. A srác megcsókolta a lányt, amit Debby szenvedélyesen viszonzott. Debby nem szúrta ki Elizát a tömegben, a lány már el volt nyúlva az egyik padon. Cas ránézett Elizára...gyorsan cselekednie kell, ebből még baj lehet.
Cas elküldte Debbyt táncolni, azt hazudta neki, kimegy a mosdóba, de közben Lysandert kereste. Rá is talált a srácra, éppen Rosaval csókolóztak. Castiel úgy döntött inkább nem zavarja most őket. A tekintetével megkereste Deboraht. A lány egy számára ismeretlen sráccal táncolt, kihívó öltözéke -főleg a felsője- vonzotta a srác tekintetét. Castiel iszonyú dühös lett, de úgy döntött nem csinál botrányt...Elizához ment.
A lány teljesen káó volt a sok piától. Castiel felültette, és beszélni kezdett hozzá.*
-Elizám.
-Hm..?- csak ennyit tudtam kinyögni. Már azt se tudtam hány óra van, nem volt tudomásom semmiről, de azt tudtam, hogy Castiel beszél hozzám.
-Ilyen állapotban nem tudsz hazamenni ma...feljössz hozzám? -kérdezte, miközben óvatosan a szoknyám alá nyúlt. Felsóhajtottam, azonnal felhevült a vérem, csak a fiút akartam, semmi mást. Már a puszta érintése felkeltette bennem a vágyat.
-Veled akárhová megyek...-feleltem. Castiel arcán mosoly jelent meg. Segített felállnom, majd megkerestük Lyst. Cas közölte vele, hogy nála alszom, én meg Kimmel üzentem, hogy a szülők ne aggódjanak.

5 perccel később már a buliból sétáltunk, valami tök ismeretlen helyen.
-De Castiel, ez nem a hazafele vezető út...-mondtam. Hogy elhallgattasson válaszul megcsókolt, úgy hogy beleremegtem. Forró ajka követelőzően tapadt az enyémre. A testünk összesimult, kezével a ruhám cipzárjával szórakozott. Megejtett egy-két káromkodást mert nem bírta kicipzározni.
-Castiel, ne itt..ne a nyílt utcán...-mondtam, bár már annyira vágytam rá, a testére, hogy az szavakkal leírhatatlan.
-Igazad van édesem...-mondta majd egy sikátorba vezetett, ahol volt egy bérház. Kissé romos, de nem teljesen lakatlan. Cas a kulccsal babrált, míg én már alig bírtam a lábamon állni.
-Kinek a lakása ez? -kérdeztem.
-Az enyém. -felelte Castiel. -Itt szoktunk néha-néha próbálni Lyssel, meg Jorah-val, a másik gitárossal. A dobosunk, Viktor, külföldön van tanulmányi úton... Gyere!

A lakás két szobás volt. A nagyobb volt a próbaterem, a kisebb a hálószoba. Itt pihentek meg Castielék, ha elfáradtak zenélés közben. A szobában egy nagy franciaágy volt, egy párnával és egy vékonyabb takaróval. Mire észbe kaphattam volna, már arra lettem figyelmes, hogy Cason nincs póló és a nyakamat csókolgatja. Kéjesen felnyögtem...finoman lehúzta rólam a ruhámat...már csak a melltartó meg bugyi volt rajtam gyakorlatilag. Ajjaj, mibe mentem bele...
Castiel látta rajtam azt a kevés félelmet, ami még a pia ellenére is megmutatkozott. Finoman a kezemet a hasára tette, és elkezdtem simogatni, a másik kezemmel a hajába túrtam, miközben szenvedélyesen csókolóztunk. Cas felemelt és az ágyhoz vitt...

*Tekintettel arra, hogy valószínűleg kiskorúak is olvassák a blogot, nem folytatom a...szóval a dolognak az ecsetelését, ez mindenkinek a fantáziájára van bízva.*

Kimerülten feküdtünk egymás mellett. Én tértem magamhoz előbb. Felültem az ágyon és csak néztem a fiút..mosolyogva és boldogan. Annak ellenére, hogy volt egy pont mikor fájdalmat okozott nekem, életem legszebb éjszakáját éltem át vele. Amikor a srác mocorogni kezdett, vettem a bátorságot és megkérdeztem:
-Most mi lesz? Úgy értem ezután...barátok vagyunk még, vagy járunk esetleg? Csodás éjszaka volt veled. - legalábbis ezt hittem, de Castiel válasza tőrdöfésként hatolt a lelkembe...